Answer
A hullámrugók fáradási élettartama fordítottan arányos a kerékpározás során tapasztalt $\Delta \sigma$ feszültségtartománnyal. Mivel $\sigma \propto D_m / (b t^2 N_w^2)$, az átlagos átmérő jelentős szerepet játszik. $D_m$ növelése fix terhelésnél $P$ valójában növeli a hajlítónyomatékot és az ebből eredő feszültséget. A Goodman-relációt használva $\frac{\sigma_a}{S_e} + \frac{\sigma_m}{S_u} = 1$ (ahol a $\sigma_a$ a váltakozó feszültség, a $\sigma_m$ az átlagos feszültség, a $S_e$ a tartóssági határ, és a $S_u$ a végső szakítószilárdság minimalizálása érdekében). A tenger alatti szelepeknél, ahol a hosszú távú megbízhatóság a legfontosabb, gyakran előnyben részesítik a nagyobb $N_w$ hullámszámot a nagyobb $D_m$-nál, hogy csökkentsék a hullámonkénti feszültséget, és meghosszabbítsák a ciklus élettartamát a 10^6$ tartományba.
