Hogyan számítják ki az elméleti rugósebességet ($k$) egy többfordulatú Crest-Crest hullámrugóra, és milyen korrekciós tényezőket alkalmaznak a lapított állapot közelében lévő nemlineáris viselkedésre?

A Crest-Crest hullámrugók $k$ rugósebessége a körgeometriára adaptált szabványos nyalábegyenletből származik. Az elsődleges képlet: $k = \frac{E \cdot b \cdot t^3 \cdot N^4}{I_D^3 \cdot ID \cdot n}$ ahol $E$ a Young-modulus, $b$ a sugárirányú fal, $t$ az anyagvastagság, $N$ a hullámok száma fordulónként és a $n$ a fordulatonkénti hullámok száma. Azonban, ahogy a rugó közeledik szilárd magasságához, a sebesség nem-lineárissá válik a „bouting out” effektus miatt, ahol a hullámcsúcsok elkezdenek ellaposodni egymással, hatékonyan csökkentve a nyaláb aktív hosszát. Ennek figyelembevételére a mérnökök egy $K$ korrekciós tényezőt alkalmaznak a $f/h$ (elhajlás és a hullámmagasság) arányán. A repülésben végzett nagy pontosságú alkalmazásokhoz általában nemlineáris végeselem-elemzést (FEA) végeznek a sebességváltozás feltérképezésére, ha az elhajlás meghaladja a rendelkezésre álló út 80%-át.