Mik a matematikai megfontolások, amikor egy „beágyazott” hullámrugót tervezünk rendkívül nagy terhelésekre kis axiális térben?

A beágyazott hullámrugók több, párhuzamosan tekercselt menetből állnak. A $P_{total}$ teljes terhelés a $n$ fordulatok számának és egyetlen $P_s$ terhelésnek a szorzata, így $P_{total} = n \times \frac{E b t^3 N f K}{D_m^3}$. Azonban számolni kell a rétegek közötti súrlódással, amely jellemzően hiszterézis hurkot vezet be a terhelés-elhajlás görbébe. A $t$ vastagság a $\sigma = \frac{3 \pi P D_m}{2 N^2 b t^2}$ feszültségegyenletben az egyes rétegvastagságra vonatkozik. Ez a konfiguráció ideális olyan alkalmazásokhoz, mint a nagy teherbírású szeleptömítések, ahol korlátozott a hely, de a $P$-nak nagyon magasnak kell lennie ($> 5000 $ N).