Answer
A hullámrugók torziós kifáradása általában akkor következik be, amikor a rugót nemcsak axiálisan összenyomják, hanem csavaró nyomatéknak is ki vannak téve. Ez akkor fordul elő, ha az illeszkedő alkatrészek különböző sebességgel forognak, vagy ha jelentős vibráció lép fel. A feszültségállapot összetetté válik: $σ_{összesen} = σ_{axiális} + τ_{torziós}$. A meghibásodás a hullámok belső vagy külső szélein keletkező repedésekben nyilvánul meg, ahol a legnagyobb a feszültségkoncentráció. A SEM (Scanning Electron Microscopy) segítségével a fáradtságra jellemző „csíkozásokat” lehet megfigyelni. Ennek elkerülése érdekében a rugót „kulcsosnak” kell tenni, vagy az illeszkedő felületeknek kellő súrlódásúnak kell lenniük, hogy megakadályozzák a relatív elfordulást. A magasabb kifáradási határértékkel rendelkező anyagok, például az Inconel 718 használata, és a sima élek simítása (sorjázás) kritikus mérséklések.
