Answer
A visszatartott rész (a helyén tartott alkatrész) élén gyakran van letörés vagy sugár a gyártás megkönnyítése érdekében. Ez a letörés azonban egy 'rámpát' hoz létre, amely a $F_r = F_a \tan(θ)$ sugárirányú komponenst fejti ki a tartógyűrűre, ahol $F_a$ a tengelyirányú erő és $ heta$ a letörési szög. Ez a sugárirányú erő kinyomja a gyűrűt a horonyból. Ha a letörés túl nagy, akkor a gyűrű „lefagyhat”, és idő előtt meghibásodhat. A maximálisan megengedett letörést vagy sugarat a megtartott részen általában a gyűrű műszaki adatlapja határozza meg (pl. $r_{max} < 0,5 \cdot d$, ahol $d$ a horony mélysége). Ha elkerülhetetlen a nagy letörés, akkor „négyzetes élű” alátétet kell használni annak biztosítására, hogy a terhelés tisztán axiálisan kerüljön a gyűrű felületére.
