Hogyan lehet azonosítani a fáradtság meghibásodását hullámrugóban a módosított Goodman-kritérium segítségével?

A kifáradási meghibásodás jellemzően a hullámhegyeknél (belső vagy külső átmérő) következik be, ahol a hajlítófeszültség maximális. Ennek elemzéséhez a Goodman-egyenletet használjuk: $_x000c_rac{S_a}{S_e} + _x000c_rac{S_m}{S_u} = _x000c_rac{1}{FS}$, ahol $S_a$ a váltakozó feszültség $(S_{max}-S_$, a feszültség átlaga $S_m)/2 $(S_{max}+S_{min})/2$, $S_e$ a tartóssági határ, és $S_u$ a végső szakítószilárdság. Ha egy hullámrugó idő előtt meghibásodik, a SEM-et (Scanning Electron Microscopy) használják a „partnyomok” és csíkok keresésére. A legtöbb meghibásodás abból adódik, hogy a $S_a$ túl magas, amit gyakran egy alulbecsült löket vagy az előfeszítés hiánya okoz, ami lehetővé teszi a rugó „pattanását” vagy túlzott rezgését.