Milyen hatással van a „hullámok száma” ($N$) az egyfordulatú hullámrugó üzemi feszültségére és kifáradási élettartamára?

A $N$ hullámok száma fordítottan arányos a működési feszültséggel egy adott elhajlás esetén. A $\sigma$ hajlítófeszültséget a $\sigma = \frac{3 \pi P D}{4 N^2 b t^2}$ képlet alapján számítjuk ki, ahol $P$ a terhelés és $D$ az átlagos átmérő. A $N$ növelése csökkenti a feszültséget egy adott terhelési ponton, mivel a teljes elhajlás több érintkezési pont között oszlik el, hatékonyan lerövidítve a nyaláb hosszát a csúcsok között. Azonban az $N$ növelése a $K$ rugó árfolyamát is exponenciálisan ($N^4$) növeli, ami nagyon merev rugóhoz vezethet. A fáradtság szempontjából kritikus alkalmazásokhoz, például az autóipari tengelykapcsoló-csomagokhoz a $N$ úgy van optimalizálva, hogy a váltakozó feszültség amplitúdóját az anyag, jellemzően $SAE 1070-1090$ szénacél tartóssági határa alatt tartsa, miközben fenntartja a szükséges szorítóerőt.