Hogyan számítják ki az elméleti terheléselhajlást $P$ egy többfordulatú Crest-Crest hullámrugóra, és milyen szerepet játszik az anyag rugalmassági modulusa a lineáris tartományban?

A Crest-Crest hullámrugó elméleti terhelése $P$ a szinuszos geometriához igazított nyalábeltérítési képletből származik. A standard egyenlet: $P = \frac{E b t^3 N f K}{D_m^3 n}$, ahol $E$ a rugalmassági modulus, $b$ a sugárirányú fal, $t$ az anyagvastagság, $N$ a hullámok száma fordulónként, $f$ az elhajlás, $D_m$ a menetek átlagos átmérője A $E$ rugalmassági modulus kritikus, mivel meghatározza a merevséget; például a 17-7PH CH900 ($E \kb. 200$ GPa) használata az Inconel X-750-hez ($E \kb. 213$ GPa) képest jelentősen megváltoztatja a rugó sebességét $k = P/f$. A lineáris tartomány általában a rendelkezésre álló elhajlás 20\%$ és 80\%$ között marad, mielőtt elérné a mélypontot, vagy belépne a nem lineáris, nagy igénybevételű zónába, ahol $f > 0,8(h-t)$.