Answer
A tartógyűrű forgásból adódó sugárirányú kiterjedését $\Delta r$ a $\Delta r = \frac{\rho \cdot \omega^2 \cdot R^3}{E}$ adja, ahol $\rho$ a sűrűség, $\omega$ a szögsebesség, $R$ pedig az átlagos sugár. A gyűrű meghibásodik, ha a $\Delta r$ meghaladja a $d$ horonymélységet. Pontosabban, a maximális sebesség $N$ (rpm-ben) a következőképpen kerül kiszámításra: $N = \sqrt{\frac{440 \times 10^6 \cdot E \cdot I}{w \cdot \rho \cdot R^4}}$, feltételezve, hogy a gyűrű acélból készült. Ha az alkalmazás ennél a határnál nagyobb sebességet igényel, akkor „Önzáró” gyűrűt vagy nehezebb keresztmetszetű gyűrűt kell használni. Ezenkívül az illeszkedésnek szorosnak kell lennie; egy laza gyűrű alacsonyabb fordulatszámon kezd kitágulni, mint a nagy kezdeti „tapadás” (interferencia) gyűrű.
