Answer
A terhelés-elhajlás karakterisztikáját egy többfordulatú, csúcstól a csúcsig terjedő hullámrugónál a következő képlet szabályozza: $P = \frac{E \cdot b \cdot t^3 \cdot n^4 \cdot f}{D_m^3 \cdot N} \cdot K$, ahol $P$ a terhelés, $E$ a fal radiálisa, $E$ a Mo radiális az anyagvastagság, $n$ a hullámok száma fordulónként, $f$ az elhajlás, $D_m$ az átlagos átmérő, és $N$ az aktív fordulatok száma. A $K$ tényező az anyag görbületére vonatkozó korrekciót jelenti. Létfontosságú megjegyezni, hogy ez a lineáris összefüggés általában a rendelkezésre álló elhajlás 20%-a és 80%-a között érvényesül. Ezen a tartományon túl a rugósebesség exponenciálisan növekszik, ahogy a hullámok elkezdenek ellaposodni, és érintkezni a szomszédos kanyarokkal vagy a ház felületével, ami egy „alulállás” vagy „szilárd magasság” néven ismert állapot közeledéséhez vezet. A maradandó képlékeny deformáció elkerülése érdekében a mérnököknek biztosítaniuk kell, hogy a $H_w$ munkamagasság nagyobb legyen, mint a $H_s = N \cdot t$ testmagasság.
