Melyek a hullámrugó „nem lineáris” jellemzői, amikor közeledik „tömör magasságához”?

Amikor egy hullámrugó megközelíti a testmagasságát $L_s = n \x t$, a terhelés-elhajlás görbe eltér a lineáris $P = kf$ értéktől. Ez a „hullámlapításnak” köszönhető, ahol a hullámok közötti érintkezési felület megnő, ami hatékonyan lerövidíti az aktív sugárhosszt. A tavaszi árfolyam $k$ exponenciálisan növekszik. A tervezőknek számolniuk kell ezzel a „stop” mechanizmussal. Ha a rendszer kemény ütközést igényel, a rugót úgy kell megtervezni, hogy az üzemi terhelést még a 80 $\%$ elhajlás előtt elérje. Ennek túllépése túlzott feszültséget okoz $\sigma$, és az anyag „beforrásához” vezethet, ahol a hullámcsúcsok tartósan ellaposodnak.