Answer
Fejlett hullámrugós tervezésben a $P = k · f$ terhelés lineáris közelítése meghiúsul, mivel az $f$ kitérés meghaladja a rendelkezésre álló munkalöket 80%-át. Az L-tényező vagy a nemlinearitási korrekció a hullámgeometria és az eltolódási pontok változását magyarázza. A rugó összenyomásakor megváltozik a görbületi sugár a csúcsoknál, ami hatékonyan lerövidíti a nyomatékkart. A felülvizsgált feszültségképlet a következőképpen alakul: $\sigma = \frac{3 · π · P · D_m}{4 · b · t^2 · n^2}$. Ha a rugót a rugalmassági határ közelében tervezik, ez a nem-linearitás tartós rögzítéshez vezethet, különösen az olyan anyagoknál, mint a SAE 1070 szénacél. A tervezőknek végeselem-elemzést (FEA) kell használniuk a feszültségeloszlás feltérképezésére a hullámcsúcson és a völgyben, hogy biztosítsák, hogy a maximális szálfeszültség ne haladja meg az anyag $\sigma_y$ minimális folyáshatárát.
