Hogyan befolyásolja a többfordulatú hullámrugók „Shim End” konfigurációja a terhelés eloszlását a „sima végekhez” képest?

Az alátétvégek, amelyek lapos, 360 fokos kör alakú végek, amelyeket egy többfordulatú rugóval egészítenek ki, egyenletesebb terheléselosztást biztosítanak az érintkezési felületen a sima (hullámos) végekhez képest. A sima végű rugóknál a terhelés a hullámhegyeken összpontosul, ami helyi bemélyedésekhez vezethet a lágyabb illeszkedő anyagokban, például az alumíniumban. Az alátétvégekkel a $P$ terhelés a teljes $360^{\circ}$ kerületre oszlik, csökkentve az érintkezési feszültséget $\sigma_c = \frac{P}{A}$. Ez kritikus a nagy pontosságú szerelvényeknél, ahol párhuzamosságra van szükség, mivel az alátétvégek kiküszöbölik a „pontterhelés” hatást, amely a szerelvény megdöntését okozhatja. Az alátétvégek azonban $2 \cdot t$-tal növelik a $H_s$ tömör magasságot, amit figyelembe kell venni a térburok számításánál.