Rugókban használt anyagok és felhasználásuk

a. Szénacél és ötvözött acél: A rugók gyártása során gyakran adnak az acélhoz fémelemeket, például szilíciumot, mangánt, krómot, vanádiumot és molibdént, hogy növeljék a rugó rugalmasságát és fáradási határát, és ütésállóvá tegyék.

b. A nagy rugókat leginkább melegmunkával dolgozzák fel, vagyis a rugóanyagot magas hőmérsékleten pálcára hengerlik, majd magas hőmérsékleten feldolgozzák és formázzák, majd kb. 780-850 fokon olajban vagy vízben kioltják, majd 400-500 fokon temperálják.

c. A kis rugókat először lágyítják, majd hidegen megmunkálják, hengerelik, majd edzik és temperálják, például acélhuzalt, zongorahuzalt vagy acélszalagot.

d. A zongorahuzal magas széntartalmú acélból (0,65–0,95%) készül, kevés szennyeződéssel. Ha az átmérő általában kisebb, mint 1/4, akkor az oltókezelés után szobahőmérsékleten huzalokba húzzák. Jó mechanikai tulajdonságokkal, nagy szakítószilárdsággal és merevséggel rendelkezik, kiváló spirálrugós anyag.

e. Rozsdamentes acélhuzalt használnak a korróziónak kitett helyeken. A gyorsacél és a rozsdamentes acél használható a magas hőmérsékletnek ellenállóvá.

f. Az olaj temperáló huzal széntartalma 0,6-0,7%, és mangánt kell tartalmaznia. A tekercsrugókban általában 0,6-1,0%-ot használnak.

g. A laprugók általában 0,9-1,0% közönséges acélt használnak, a magasabb minőségűek pedig króm-vanádium acélt és szilícium-mangán acélt.