Answer
A hullámforrások kifáradása általában tiszta, törékenynek tűnő törésként nyilvánul meg, a hullámcsúcs vagy völgy azonosítójától kezdve. A mikroszkópos vizsgálat (SEM) jellemzően „csíkokat” tár fel, amelyek a repedésnövekedés ciklikus jellegét jelzik. A kezdőpont általában felületi hiba vagy nagy szakítószilárdságú terület. A diagnózishoz ki kell számítani a $Δσ = σ_{max} - σ_{min}$ feszültségtartományt. Ha ez a tartomány meghaladja a Goodman- vagy S-N-diagramon szereplő állóképességi határt, a fáradtság elkerülhetetlen. A hibaelhárítás magában foglalja az eltérítési löket csökkentését, a hullámok számának $n$ növelését (a hullámonkénti feszültség csökkentése érdekében), vagy szénacél helyett magasabb kifáradási határértékkel rendelkező anyagra való átállást, például 17-7PH.
