Hogyan nyilvánul meg a „relaxáció” vagy a „kúszás” a megemelt hőmérsékleten működő hullámrugókban?

Az ellazulás a $P$ terhelés elvesztése az idő múlásával, miközben a rugót állandó $H$ munkamagasságon tartják. Magasabb hőmérsékleten a hőenergia lehetővé teszi a kristályrácsban lévő diszlokációk könnyebb elmozdulását, ami plasztikus deformációt eredményez még akkor is, ha a névleges feszültség a folyáshatár alatt van. A relaxáció sebessége az Arrhenius-egyenletet követi. A hibaelemzésben ez a $H_f$ „szabad magasságvesztés”-ként jelenik meg. Ha egy 400$^{\circ}F$-ra tervezett rugót véletlenül 600$^{\circ}F$-on használnak, órákon belül 20-30\%$-t veszíthet terheléséből, ami az összeszerelés meglazulásához és az előfeszített csapágy meghibásodásához vezethet.